A keresztény hit szabad gyakorlásáról, Istenről, a Bibliáról- személyes reflexiók

Hát, így élünk mi kis hazánkban, Magyarországon... Ahogy azt Pál apostol megprófétálta az 1 Tim 6,10-ben: " Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyednek a hittől, és sok fájdalmat okoznak önmaguknak". Az egész a fogyasztói társadalom megjelenésével kezdődött, illetve nálunk, Magyarországon, a rendszerváltással. Szabadon lehetett vásárolni, utazni- ebből sok ember azt a következtetést vonta le, hogy mindezt meg is kell tenni, különben lemarad. A társadalmon eluralkodott a nagyravágyás, egyfajta idealizált középosztálybeli életre vágyott mindenki. Tanárok, a maguk kis fizetéséből, mentek Thaiföldre nyaralni, aztán meg nem tudták kifizetni a számlákat. Segélyből élő roma családok vásároltak plazmatévét, aztán meg mentek a városházára, hogy kevés a segély. Vállalkozók vettek fel hiteleket irreális fejlesztésekre, hogy aztán be kelljen csukniuk a boltot. Sok emberen, köztük keresztényeken is, úrrá lett a kapzsiság. Emberek! Vegyük m

Akik nem hisznek az evolúcióban, próbára tehetik Istenben való hitüket az által, hogy nem próbálják meg bizonyítani az isteni teremtést. Kreacionista tudósok is mondják, hogy az 1Móz nem bizonyítható. Véleményem szerint, ha nem is bizonyítható, de logikus. Fényt kellett adni a földnek, mert az élőlények többsége nem létezhet fény nélkül. Aztán jöhetett a tulajdonképpeni teremtés.  Előbb el kellett választani az eget a földtől- azután el kellett választani a tengert és a szárazföldet- ha csak víz van meg szárazföld, akkor előbb vagy utóbb a víz elmossa a szárazföldet, ezért meg kellett kötni a vizet, ezt növényekkel a leghatékonyabb- ha a növény túlszaporodik, nem marad víz, ezért szükség van olyan lényekre, melyek pusztítják a növényeket, így születnek az állatok- végezetül kell valaki, aki kontrollálja ezt az egész rendszert, ez lett az ember.  Szerintem logikus. Így talán magyarázható. 

Az Ószövetség és egyben a Biblia első szava- leszámítva a címeket- ez: Kezdetben. ( 1 Móz 1,1) Merthogy volt kezdet. Az ókori görögök, rómaiak történelemszemlélete ciklikus, pontosabban: körkörös volt, azt gondolták, az egyes időszakok ciklikusan visszatérnek. Szerintük a világtörténelemnek nincs vége. A "kezdetben" szó , az Ószövetség első szava, elénk vetít egy másfajta időfelfogást: az Időnek van eredete, tehát lesz vége. A történelem véget ér egyszer. Bennünket, keresztényeket, ez tölt el hittel, reménységgel, szeretettel. Hogy a földi történelem végén, amikor ott állunk az Ítélőszék előtt, Isten a maga családjába, a maga országába fogad minket. Ott lakunk majd, az Ő csodás palotájában. A kezdet: teremtés. Valaminek az eleje, kiindulópontja. Az újjászületett hívő életének is van egy kezdete, egy nulladik pontja, hogy aztán ez az élet majd dicsőségben érjen véget. " Azért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden"

Mi legtöbben, 21. századi keresztények, valahogy nem szeretünk evangelizálni, nem szeretjük a hitünket mások előtt megvallani. Pedig hát Pál is azt írja az Efezusi levélben: " Nékem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem Krisztus mérhetetlen gazdagságát." ( Ef 3,8) Pál tehát, aki a legkisebb ( fordítható úgy is: legszegényebb), isteni kegynek tartotta, hogy a pogányok között evangelizálhat. Pedig szegény Pált alaposan helybenhagyták olykor. Sokat szenvedett. Mégis:kegyelemnek tartotta, hogy hirdetheti az Igét. Nekünk, mai utódoknak, már nem fog annyi szenvedés jutni osztályrészül, mint Pálnak. Bennünket nem fognak megostorozni, megvesszőzni. Legfeljebb elküldenek a francba, szidják az anyánkat- na, és akkor mi van? Nekünk igazunk van, ellenségeinknek csak gyűlöletük. Mi nyertünk. Úgyhogy szíveket megerősíteni, nagy levegőt venni, és hirdetni az Igét élőszóban, írásban, filmen, neten- és legelsősorban: életünkkel! Bőv