A keresztény hit szabad gyakorlásáról, Istenről, a Bibliáról- személyes reflexiók

Én ( mint egyszerű, neoprotestáns, hétköznapi, pünkösdi-karizmatikus keresztény hívő) azt mondom, ne tegye. Természetesen nincs a Bibliában olyan vers, mely formálisan is tiltaná a kriminézést, tekintettel arra, hogy Jézus korában még nem voltak krimik. Sőt: még regények sem voltak. Ugyanakkor Jézus nem támogatott semmiféle öncélú erőszakot, pláne nem azért, hogy követői gyönyörködjenek abban. A krimi- akárhogy is finomítja a rendező- agresszív műfaj: valaki meggyilkol benne valakit. Márpedig mi a szelídség és a szeretet emberei vagyunk, igazán csak a bűnt kell gyűlölnünk. De azt nagyon. Van, aki azzal magyarázza krimik iránti rajongását, hogy abban a végén lelepleződik a gonosz, tehát kiderül az igazság. Ez igaz, de itt az erőszak fogalmilag is végigmegy a filmen. Egy vagy két órán át a történet egy erőszakos cselekmény körül forog. Az erőszakos cselekmény nyomozása alatt is az erőszak a film témája, még akkor is, ha a forgatókönyvíró által kitalált nyomozócsapat poénos, vagy a det

A kereszténység a világ egyik legrégibb vallása ( vannak, akik nem szeretik ezt a szót...). De hányféle kereszténység van? Meglepő válasz: nagyon sok. Az USA-ban, 2018-ban 1250 (!!) keresztény felekezet volt bejegyezve. Ez elképesztően magas szám. Gondoljunk bele: ez a magas szám legalább 1250 féle Biblia-értelmezést , 1250 teológiát jelent. Ennyi igazság biztosan nincs. Csak egy Igazság van, ez pedig Istennek. az Ő Megváltó Fiának, és a Szent Szellemnek ( vagy ahogy egyesek jobban szeretik: Szentléleknek) Igazsága. Ha az USA-ban  ennyire magas a felekezetek száma, akkor az egész világon kb. 3000 keresztény felekezet létezhet. ( Pontos statisztikáknak sajnos, nem néztem utána, de a nagyságrendet jól érzékeltetjük)  Ez irtózatos elpazarlása szellemi, fizikai és anyagi energiáknak. Még egyszer mondom: ennyi, azaz többezer igazság biztosan nincs. Ami nagyon aggasztó, hogy egészen szélsőséges, a Bibliát emberi okoskodás (vagy még rosszabb) alapján kicsavaró tantételekkel is találkozni

A keresztény hitéletnek véleményem szerint legnehezebb része az evangelizáció. Ilyenkor a világi lelkek a legkülönbözőbb kifogásokat hozzák fel arra, miért nem szeretik ők Istent, vagy miért nem szereti őket az Isten. Olyan is van ám, hogy valaki azért tartja magát kereszténynek, mert a szülei is keresztények, rendszeres templomjárók, stb. Azt gondolja, hogy Isten kegyelme és szeretete amolyan családi alapon működik. Mit lehet erre mondani, nekünk, evangéliumi keresztényeknek? Hát a következőket: 1. Istennek nincsenek unokái. Istennek csak gyermekei vannak, csak akkor válik valaki igaz kereszténnyé, ha befogadja Istent a szívébe. 2. Az egyik haverom a reptéren született, mégsem lett belőle repülőgép. Ez már kissé szarkasztikus, de ötletes. Luis Palau: Milyen az igazi keresztyén című művében több hasonló választ is találunk: kissé szarkasztikus, de ha mosolyogva mondja az meber, nem sértő. Palau nagyon sokat küzdött az ál-vallásosság ellen. xxxxxxxxxx Olvass könyvet, ne cs

Karl Barth svájci teológus szerint Isten kijelentése három módon mutatkozik meg: -Krisztusban, Isten Fiában -Az Írásban, azaz a Igében, azaz a Bibliában - A gyülekezetekben elhangzó dícséretekben és prédikációkban. Aki tehát csak otthon, a szobácskájában imádja az Urat, sohasem hallhatja a teljes kijelentést, mert hiányoznak az ő esetében a harmadik, azaz a gyülekezetekben elhangzó, Istent dícsérő dalok, illetve a lelkipásztor által előmondott tanítások. A kereszténység egyéni ÉS közösségi hitgyakorlat ( vagy nevezzük vallásnak, de ennél azért jóval több). xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt az oldalt is: sajtoszemle.blogspot.com

Nagyon sokan félreértik a Biblia azon üzeneteit, melyben a szegénységről, lemondásról esik szó. Jézus és az apostolok soha nem mondták azt, hogy a szegénység az ideális állapot. Nem kell szegénynek lenni ahhoz, hogy közel kerüljünk Istenhez! Csak annyival kell rendelkeznünk, ami elég. A feleslegről: a státuszszimbólumokról, le kell mondanunk a szegények javára. És természetesen adakoznunk kell egyházunk javára is. Ha van valamink, tudnunk kell arról lemondani, ha Isten így kívánja. Nem az aszketizmus felé kell eltolódnia hitünknek, hanem a hétköznapjainkat kell normálisan, tisztességesen megélnünk. Miért is nem képes erre a 21.századi ember? Talán azért, mert a fogyasztói társadalom értékrendje kizárólag a vagyonon keresztül méri az embert. És senki nem szeret kevésnek találtatni, ilyenek vagyunk, véleményfüggők, ez az ádámi természetünk része. Csakhogy annak, aki keresztény, nem az emberek véleményét kell tekintetbe vennie, hanem Isten felé kell elköteleződnie. Mert csak így lehetünk

Történészként mindig foglalkoztatott, hogyan lehetne leghatékonyabban fellépni a világban- és sajnos, Magyarországon is- tapasztalható antiszemitizmus ellen. Semmiesetre sem úgy, mint azt a balliberálisok teszik, hogy kinéznek maguknak egy szenilis vén publicistát vagy tudóst, és feljelentik holocaust-tagadásért. Az ilyen kampányok inkább csak rokonszenvet ébresztenek a megtámadott iránt, és növelik az antiszemitizmus vonzerejét. A zsidóellenesség ellen leghatékonyabban úgy lehet fellépni, hogy megértetjük az emberekkel: a kereszténység őse a zsidóság. Egy tőről fakadunk, ugyanazt a könyvet, a Bibliát olvassuk, közösek a gyökerek, és az ágak is. Jézus Dávid ágáról származott. Ha ezt megértetnénk az emberekkel...

Mostanában némi baj van a vallásszabadsággal. Egyes neoliberális fórumok, a vallási semlegesség jegyében, korlátoznak mindenféle vallásgyakorlást. A keresztényt is, a hindut is, mindent. Egyes munkahelyeken semmiféle "vallási megnyilvánulást" nem engednek, még egy keresztet sem a titkárnő nyakában. A racionalista ember igyekszik mindenféle hitet kiiktatni az életből. Minden, ami szerintük tényekkel nem bizonyítható, az egyszerűen nincs. A 19.századi emberi pozitivizmus szellemében ítélik meg az emberi élet összes nagy kérdését. Azt gondolom, ez nem helyes. A hitnek igenis helye van az ember életében, a hit éppolyan fontos, mint a tárgyszerű, logikailag igazolható tudás- ha nem fontosabb. A hit a lélek alkotása, a hit a lélek sója. Márpedig törődnünk kell a lelkünkkel, sózni kell azt,különösen ebben a hiperkapitalista fogyasztói világban. Az ember nem tettek által üdvözül, hanem hit által. És a mindennapi életét is a hit segítségével tudja győzelemre vezetni. Ha tehát nem