A keresztény hit szabad gyakorlásáról, Istenről, a Bibliáról- személyes reflexiók

Mi legtöbben, 21. századi keresztények, valahogy nem szeretünk evangelizálni, nem szeretjük a hitünket mások előtt megvallani. Pedig hát Pál is azt írja az Efezusi levélben: " Nékem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem Krisztus mérhetetlen gazdagságát." ( Ef 3,8) Pál tehát, aki a legkisebb ( fordítható úgy is: legszegényebb), isteni kegynek tartotta, hogy a pogányok között evangelizálhat. Pedig szegény Pált alaposan helybenhagyták olykor. Sokat szenvedett. Mégis:kegyelemnek tartotta, hogy hirdetheti az Igét. Nekünk, mai utódoknak, már nem fog annyi szenvedés jutni osztályrészül, mint Pálnak. Bennünket nem fognak megostorozni, megvesszőzni. Legfeljebb elküldenek a francba, szidják az anyánkat- na, és akkor mi van? Nekünk igazunk van, ellenségeinknek csak gyűlöletük. Mi nyertünk. Úgyhogy szíveket megerősíteni, nagy levegőt venni, és hirdetni az Igét élőszóban, írásban, filmen, neten- és legelsősorban: életünkkel! Bőv

A doxa görög szó, dicséretet jelent. A keresztény istentiszteletnek az a része, mikor is önfeledten, felszabadultan, testünket-lelkünket odaszentelve dicsérjük az Urat. A doxa nem féktelen őrjöngés, semmi köze a vallásos eksztázishoz. Szívből jön, nem a feltűnéskeltés a célja, jókedvű, és az Úrban való jelenlét lehetőségét köszöni meg. Többnyire zenei aláfestéssel zajlik, de nem koncert. A hangsúly a szövegeken van, no meg a szív tisztaságán. A doxa lehet közösségi esemény, de lehet otthon, egyedül is, ha éppen nem találsz társat. Beteszel egy dicséreteket tartalmazó CD-t, vagy letöltesz a netről egy jó zenét, és kezdheted! Jómagam 2016-ban vettem részt először pünkösdi istentiszteleten, s elképesztett a dicséret. Nem bírtam felállni a székről. Soha azelőtt olyat nem láttam- hallottam. Behatolt a szívemig, testem minden porcikájáig, agyam legeldugottabb részeibe. A dicséret szembesített mindazzal, ami addig voltam. Az eredmény nem volt éppen szívderítő...