A keresztény hit szabad gyakorlásáról, Istenről, a Bibliáról- személyes reflexiók

Manapság keveset beszélünk az angyalokról, valahogy kikerült a keresztény közbeszédből. köszönhető ez annak is, hogy a katolikusok az angyal-ábrázolásokat elgiccsesítették. De nem kell félni: angyalok léteznek, sőt, egyes teológusok szerint annyi angyal létezik, ahány ember élt a Földön. Szóval, ha valaki szeretne bekerülni ebbe az elitcsapatba- igazából nem tudom, hogy kezdjen hozzá. A Biblia szerint angyalok már a Teremtés előtt léteztek, ugyanolyan régiek tehát, mint maga az Isten. Nem tudom, hogy érdemes-e azért fohászkodni, hogy földi halála után valaki az angyalok közé emelkedhessen. Ehhez valami nagyon példás életet kell élni itt a földön, ez pedig csak keveseknek adatik meg. Én mindenesetre beérem azzal, hogy a feltámadáskor  Isten " csapatába" kerülök. Ez mindennél jobb.

Felnőttként tértem meg Istenhez, és bevallom őszintén, nem emlékszem pontosan, mikor. Csak annyit tudok, hogy 2016.júniusa táján. Mindig irigykedem azokra, akik pontosan megmondják, hogy ekkor és ekkor tértek meg, merítkeztek be stb. Sokan ezt a dátumot ünneplik születésnapjukként. Én azért nem emlékszem a megtérésem pontos dátumára, mert annyira rossz állapotban voltam, hogy egyszerűen elfelejtettem. Azt sem tudtam, milyen nap volt. Két pszichiátriai kezelésen voltam túl akkoriban, két sikertelen öngyilkossági kísérlet után. Ezek nem afféle figyelemfelhívó, szeressetek már engem egy kicsit- típusú öngyilkossági kísérletek voltak, hanem valóban komolyak. Valóban meg akartam halni. Mondhatnám úgy is: érdekelt, izgatott a halál, kíváncsi voltam rá. Aztán csoda történt. Egy ismerősöm telefonon közölte, hogy én annyira elmebeteg vagyok, hogy a hagyományos orvoslás már nem tud velem mit kezdeni. Nézzek el a lakóhelyemen lévő ........csarnokba. Mibe?- kérdeztem? -Milyen csarnokba? Err