A keresztény hit szabad gyakorlásáról, Istenről, a Bibliáról- személyes reflexiók

A bibliai 1 Kor 15,33 igehely többféle fordításban is elérhető. A Károli-féle így szól: " Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok". Az 1951-es német fordítás az "erkölcs" szót a Sitte szóval adja vissza, ami jelent szokást, erkölcsöt, illemet ( eddig nincs semmi különös), de jelent hagyományt, és -most figyeljenek!- szemérmet, szemérmességet is. A német tehát a Sitte szóval fejezi ki a az erkölcsöt, a hagyományt és szemérmességet. Ez a szó szépsége. Mert ahogy hagyomány nélkül nincs erkölcs, szemérem nélkül sincs erkölcs. Gyönyörű, ahogy ezt  a három dolgot a német nyelv egyetlen szóban egyesíti. A magyar nyelvben is mondják a szemérmes emberre, hogy erkölcsös, de ez két különböző szó. A németben az a csodálatos, hogy ez a kettő egy szó. 

Remélhetőleg minden keresztény ismeri a Mt 5,3 igehelyet. Ez ugyanis a Hegyi Beszéd, annak is úgynevezett boldogmondásai, abból is az első: " Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa." Legalábbis a Károli-fordítás szerint. Csakhogy: Jézus valóban a lelki szegényeknek- és csak nekik ígérte a mennyországot? Egyáltalán: kik a lelki szegények? A mai magyar köznyelvben lelki szegénynek nevezték azokat, akik kissé...zizisek. Jézus valóban őket helyezte volna be a Királyságba? Persze, hogy nem. Rossz a fordítás. A pneuma, az bizony Szellem, nem pedig lélek. A ptókhosz pedig koldus, nem pedig szegény. Egy újabb Biblia-fordítás már ennek szellemében adja vissza a szöveget, csak nem idézem, mert szerzői jogilag szigorúan védett. Hm. Bővebb információért, vagy ha csak felkeltette érdeklődésedet a téma, írj a csaladokhoz@gmail.com címre!