A keresztény hit szabad gyakorlásáról, Istenről, a Bibliáról- személyes reflexiók

A keresztény hitéletnek véleményem szerint legnehezebb része az evangelizáció. Ilyenkor a világi lelkek a legkülönbözőbb kifogásokat hozzák fel arra, miért nem szeretik ők Istent, vagy miért nem szereti őket az Isten. Olyan is van ám, hogy valaki azért tartja magát kereszténynek, mert a szülei is keresztények, rendszeres templomjárók, stb. Azt gondolja, hogy Isten kegyelme és szeretete amolyan családi alapon működik. Mit lehet erre mondani, nekünk, evangéliumi keresztényeknek? Hát a következőket: 1. Istennek nincsenek unokái. Istennek csak gyermekei vannak, csak akkor válik valaki igaz kereszténnyé, ha befogadja Istent a szívébe. 2. Az egyik haverom a reptéren született, mégsem lett belőle repülőgép. Ez már kissé szarkasztikus, de ötletes. Luis Palau: Milyen az igazi keresztyén című művében több hasonló választ is találunk: kissé szarkasztikus, de ha mosolyogva mondja az meber, nem sértő. Palau nagyon sokat küzdött az ál-vallásosság ellen. xxxxxxxxxx Olvass könyvet, ne cs

Régi vesszőparipám, hogy keresztény ember egyáltalán ne igyon alkoholt. A keresztény ember teste a Szent Szellem temploma. Akkor ugyebár nem teszünk bele akármit. A Biblia nem tiltja kifejezetten az alkohol fogyasztását, de a részegeskedést már igen. Namost: hol a határ? hol az elég? Hány pohár bor után mondhatja el valaki, hogy "még józan vagyok"? És ha józan is valaki, a gondolkodása akkor sem ugyanaz, mint pia nélkül. Az alkohol, már egy csepp alkohol is, mindenképpen megváltoztatja a személyiséget, általában nem előnyös módon. Az ember elengedi magát, kicsit felszabadul- és máris jöhetnek az istenellenes, világias gondolatok. A sátán utat talál magának az alkoholon keresztül. Keresztény ember ne igyon!