A keresztény hit szabad gyakorlásáról, Istenről, a Bibliáról- személyes reflexiók

A keresztény hitéletnek véleményem szerint legnehezebb része az evangelizáció. Ilyenkor a világi lelkek a legkülönbözőbb kifogásokat hozzák fel arra, miért nem szeretik ők Istent, vagy miért nem szereti őket az Isten. Olyan is van ám, hogy valaki azért tartja magát kereszténynek, mert a szülei is keresztények, rendszeres templomjárók, stb. Azt gondolja, hogy Isten kegyelme és szeretete amolyan családi alapon működik. Mit lehet erre mondani, nekünk, evangéliumi keresztényeknek? Hát a következőket: 1. Istennek nincsenek unokái. Istennek csak gyermekei vannak, csak akkor válik valaki igaz kereszténnyé, ha befogadja Istent a szívébe. 2. Az egyik haverom a reptéren született, mégsem lett belőle repülőgép. Ez már kissé szarkasztikus, de ötletes. Luis Palau: Milyen az igazi keresztyén című művében több hasonló választ is találunk: kissé szarkasztikus, de ha mosolyogva mondja az meber, nem sértő. Palau nagyon sokat küzdött az ál-vallásosság ellen. xxxxxxxxxx Olvass könyvet, ne cs

Történészként mindig foglalkoztatott, hogyan lehetne leghatékonyabban fellépni a világban- és sajnos, Magyarországon is- tapasztalható antiszemitizmus ellen. Semmiesetre sem úgy, mint azt a balliberálisok teszik, hogy kinéznek maguknak egy szenilis vén publicistát vagy tudóst, és feljelentik holocaust-tagadásért. Az ilyen kampányok inkább csak rokonszenvet ébresztenek a megtámadott iránt, és növelik az antiszemitizmus vonzerejét. A zsidóellenesség ellen leghatékonyabban úgy lehet fellépni, hogy megértetjük az emberekkel: a kereszténység őse a zsidóság. Egy tőről fakadunk, ugyanazt a könyvet, a Bibliát olvassuk, közösek a gyökerek, és az ágak is. Jézus Dávid ágáról származott. Ha ezt megértetnénk az emberekkel...