"Mert minden rossznak gyökere a pénz szeretete..." (1Tim 6,10)
Hát, így élünk mi kis hazánkban, Magyarországon... Ahogy azt Pál apostol megprófétálta az 1 Tim 6,10-ben: " Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyednek a hittől, és sok fájdalmat okoznak önmaguknak".
Az egész a fogyasztói társadalom megjelenésével kezdődött, illetve nálunk, Magyarországon, a rendszerváltással. Szabadon lehetett vásárolni, utazni- ebből sok ember azt a következtetést vonta le, hogy mindezt meg is kell tenni, különben lemarad. A társadalmon eluralkodott a nagyravágyás, egyfajta idealizált középosztálybeli életre vágyott mindenki. Tanárok, a maguk kis fizetéséből, mentek Thaiföldre nyaralni, aztán meg nem tudták kifizetni a számlákat. Segélyből élő roma családok vásároltak plazmatévét, aztán meg mentek a városházára, hogy kevés a segély. Vállalkozók vettek fel hiteleket irreális fejlesztésekre, hogy aztán be kelljen csukniuk a boltot. Sok emberen, köztük keresztényeken is, úrrá lett a kapzsiság.
Emberek! Vegyük már észre, hogy szegények vagyunk! Ne szeressük már annyira a pénzt, mert abból kevés van az is elvész! Inkább forduljunk a szellemi értékek felé, mert abból sok van, és az soha nem vész el, inkább gyarapodik! Ne rázzuk a rongyot, inkább nézzünk alaposan magunkba! Ne szeressük a pénzt! Éljünk keresztény módon, egyszerűen, szerényen, de ne szegényen!
Aki szereti a pénzt, önmagával tesz rosszat! Mert aki a pénzt szereti, az elkölteni is szereti. A fogyasztás nyújt számára örömöt.
Mindig megvan a böjtje a bőségnek, főleg az ál-bőségnek! Csak Isten bősége végtelen, oda kell fordítanunk tekintetünket!
Miért is írta meg Pál mindezeket Timóteusnak?
Bővebb információért írj a csaladokhoz@gmail.com címre!
Az egész a fogyasztói társadalom megjelenésével kezdődött, illetve nálunk, Magyarországon, a rendszerváltással. Szabadon lehetett vásárolni, utazni- ebből sok ember azt a következtetést vonta le, hogy mindezt meg is kell tenni, különben lemarad. A társadalmon eluralkodott a nagyravágyás, egyfajta idealizált középosztálybeli életre vágyott mindenki. Tanárok, a maguk kis fizetéséből, mentek Thaiföldre nyaralni, aztán meg nem tudták kifizetni a számlákat. Segélyből élő roma családok vásároltak plazmatévét, aztán meg mentek a városházára, hogy kevés a segély. Vállalkozók vettek fel hiteleket irreális fejlesztésekre, hogy aztán be kelljen csukniuk a boltot. Sok emberen, köztük keresztényeken is, úrrá lett a kapzsiság.
Emberek! Vegyük már észre, hogy szegények vagyunk! Ne szeressük már annyira a pénzt, mert abból kevés van az is elvész! Inkább forduljunk a szellemi értékek felé, mert abból sok van, és az soha nem vész el, inkább gyarapodik! Ne rázzuk a rongyot, inkább nézzünk alaposan magunkba! Ne szeressük a pénzt! Éljünk keresztény módon, egyszerűen, szerényen, de ne szegényen!
Aki szereti a pénzt, önmagával tesz rosszat! Mert aki a pénzt szereti, az elkölteni is szereti. A fogyasztás nyújt számára örömöt.
Mindig megvan a böjtje a bőségnek, főleg az ál-bőségnek! Csak Isten bősége végtelen, oda kell fordítanunk tekintetünket!
Miért is írta meg Pál mindezeket Timóteusnak?
Bővebb információért írj a csaladokhoz@gmail.com címre!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése