A keresztény hit szabad gyakorlásáról, Istenről, a Bibliáról- személyes reflexiók

Szerintem ez az a bibliai bűn, amit manapság a leggyakrabban elkövetünk. Mi, 21.századi magyarok, rettenetesen szeretünk fecsegni, odamondani, jól megmondani, mindent elmondani, suttogni- persze, inkább a másik háta mögött. Tegyünk lakatot a szánkra! Fontoljuk meg minden szavunkat, mert Isten minden lát, mindent hall, végtelen az Ő Bölcsessége- és nem biztos, hogy Isten országában Neki szüksége lesz pletykálkodó emberekre. Úgyhogy mindenki csak annyit beszéljen, amennyit muszáj. Ne fecsegjen, pletykálkodjon, mert ez a bűn Azon a Napon még visszaüthet! Imádkozni kell azért, hogy ezt a mocskos bűnt minél hamarabb abbahagyjuk. Nehogy ez legyen az üdvösség akadálya. 

Történészként mindig foglalkoztatott, hogyan lehetne leghatékonyabban fellépni a világban- és sajnos, Magyarországon is- tapasztalható antiszemitizmus ellen. Semmiesetre sem úgy, mint azt a balliberálisok teszik, hogy kinéznek maguknak egy szenilis vén publicistát vagy tudóst, és feljelentik holocaust-tagadásért. Az ilyen kampányok inkább csak rokonszenvet ébresztenek a megtámadott iránt, és növelik az antiszemitizmus vonzerejét. A zsidóellenesség ellen leghatékonyabban úgy lehet fellépni, hogy megértetjük az emberekkel: a kereszténység őse a zsidóság. Egy tőről fakadunk, ugyanazt a könyvet, a Bibliát olvassuk, közösek a gyökerek, és az ágak is. Jézus Dávid ágáról származott. Ha ezt megértetnénk az emberekkel...

Keresztények lévén, felvetődhet a kérdés: nem kell-e mindent megtennünk a szenvedőkért, azokért, akiket hazájukból elűztek, életkörülményeik lehetetlenné váltak, s már csak egyetlen reményük maradt: Európa? Nem kell-e mindent megtennünk a menekültekért, vagy ahogy hívják őket: a migránsokért? A keresztény szeretetparancs- legalábbis ennek katolikus felfogása- arra tanít, hogy minden embertársunkat szeretnünk kell. De úgy kell szeretnünk, hogy azzal Istennek nem árthatunk. Márpedig azzal, hogy az EU egyes vezetői ( azért fogalmazok így, mert az EU-n belül sincs egység a kérdésben) befogadnának Európába minden migránst, és szétosztanák őket, nem tennének jót a keresztény Isten ügyének. A migránsok egy része radikálisan keresztény-ellenes, fanatikus iszlám, egyfajta küldetéstudatban él, le akarja rombolni a civilizációnkat, ezzel tehát ártana a keresztény Isten ügyének. Ha mindenáron segíteni szeretnénk a migránsokon ( ami, hangsúlyozom, nem feltétlenül feladatunk) úgy kell tenni, ah

Mostanában némi baj van a vallásszabadsággal. Egyes neoliberális fórumok, a vallási semlegesség jegyében, korlátoznak mindenféle vallásgyakorlást. A keresztényt is, a hindut is, mindent. Egyes munkahelyeken semmiféle "vallási megnyilvánulást" nem engednek, még egy keresztet sem a titkárnő nyakában. A racionalista ember igyekszik mindenféle hitet kiiktatni az életből. Minden, ami szerintük tényekkel nem bizonyítható, az egyszerűen nincs. A 19.századi emberi pozitivizmus szellemében ítélik meg az emberi élet összes nagy kérdését. Azt gondolom, ez nem helyes. A hitnek igenis helye van az ember életében, a hit éppolyan fontos, mint a tárgyszerű, logikailag igazolható tudás- ha nem fontosabb. A hit a lélek alkotása, a hit a lélek sója. Márpedig törődnünk kell a lelkünkkel, sózni kell azt,különösen ebben a hiperkapitalista fogyasztói világban. Az ember nem tettek által üdvözül, hanem hit által. És a mindennapi életét is a hit segítségével tudja győzelemre vezetni. Ha tehát nem